Elmentem, megvettem. Életem első futócipőjét. Képet hirtelen nem találok róla, de majd lefényképezem. Sötétkék.

Persze nem olyan nagy szám, ha valaki futócipőt vesz, meg se merem becsülni, hányan megteszik ezt naponta a világon, nekem mégis nagyon fontos.

Egyrészt mert még soha nem volt futócipőm. Másrészt mert még nem futottam. (Ez a kettő tulajdonképpen erősen összefügg.)

Akkor meg miért?

Az utóbbi néhány héten rengeteget gyalogoltam. Úgy kezdődött, hogy volt egy-két esti programom, ahova nem akartam autóval menni, hogy tudjak inni egy-két pohár bort. Ilyenkor a szokásos menetrend az odafelé BKV, hazafelé taxi. 

De szép esték voltak, nekiindultam gyalog - és azt vettem észre, hogy már több kilométert gyalogoltam, és nagyon jól esik.

Egy idő után már úgy is terveztem, hogy nem ülök be azonnal taxiba. Aztán már volt olyan, hogy ahova korábban autóval jártam, oda is villamosoztam, hogy hazafelé tudjak sétálni. Aztán boltba is gyalog mentem, nem is a közelebbibe, mert jól esett menni.

Régóta van lépésszámlálóm, így elég jól látom, hány lépést, mekkora távolságot tettem meg. A csúcs most szerdán több mint 32.000 lépés, kb. 22 kilométer volt. De a hét többi napján is megvolt a 8-10 kilométer.

Két és fél hét alatt eljutottam oda, hogy mennem kell, de a gyaloglás nem lesz elég, mert egyszerűen ennyi nem fér bele az időmbe. Gyorsítani kell a tempót.

Szóval ma elmentem futócipőt venni. Nagyon kedves volt az eladó lány, még az én hülye szempontomat is figyelembe tudtuk venni. 

Mi ez a hülye szempont?

A hazagyaloglásnak megvan az az előnye, hogy nem kell külön felkészülni rá, átöltözni, cuccot lepakolni... Szóval egyelőre szeretném a kocogás, majd futás mellett ezt is megtartani, viszem majd magammal mindenhova a cipőt, a program végén átveszem és gyalogolok vagy óvatosan (amennyire az utcai ruha engedi) kocogok.

Ahhoz viszont, hogy ne érezzem magam nagyon hülyén, az utcai ruhához nem szívesen vennék fel egy lilás-zöldes-narancssárgás cipőt. Gyönyörűek ezek a tarkaságok, de most nekem valami szolídabb kellett. Hát így lett egy sötétkék. És vettem hozzá egy zoknit is. Ami persze kevés lesz...

Szóval cipő van, lelkesedés van...

Most már csak ki kell találni, hogy hol, mikor és mennyit futok.

Ötleteim már vannak, de még nem állt össze teljesen a kép.

Ma arra volt időm, hogy itthon felvegyem a cipőt (az eladó lány mondta, hogy lakásban próbáljam ki, fussak benne, hogy tényleg jó-e a méret, mert lehet, hogy egy kicsit nagyobb fog kelleni - akkor kicserélik) és lépésszámláló szerint 1 km-t fussak benne. 

Még jó, hogy a szomszédok nem látnak be, fel-alá futkorásztam kb. 2 és fél méteren az egyetlen padlószőnyeges szobában :)

A cipő kényelmes volt, futkorászni jólesett...

Folyt. köv. holnap!