Több mint egy hete kezdtük szervezni a mai kirándulást. Két ötlet is felmerült, az egyik egy Csillebérc környéki kirándulás, a másik a pilisi Spartacus-ösvény.

Kis csapatunk a második mellett tette le a voksát, így még tegnap este is arra készültünk, hogy 9-kor találkozunk Pilisszentlászlón, onnan pedig nekivágunk a 13,5 km-es, kb. 4,5 óra alatt teljesíthető távnak.

Reggel aztán a szakadó eső eltántorított minket a szabadtéri programtól, és csak délután merült fel újra, hogy akár kirándulhatnánk is egyet  a gyönyörű napsütésben.

A megváltozott időpont már csak hármunknak volt alkalmas és fél négykor már nem is mertünk nekivágni az eredetileg tervezett útvonalnak, így a pilisszentlászlói kis kápolna mellől a Pap-rét felé vettük az irányt.

Ez egy könnyű sétaút, ami a gyönyörű pilisi erdőn vezet keresztül. Izgalmassá tette, hogy nem csak a táj szépségét volt alkalmunk megcsodálni, hanem a fehérpettyes álcsüngőlepkék párosodását is, alulról, fölülről, jobbról és balról is.

A Pap-réten aztán egy picit megpihentünk - kb. annyit, amennyi ideig egy alma elrágcsálása tart - és el is indultunk visszafelé, ugyanazon az úton, ahol jöttünk, mivel más lehetőséget nem találtunk.

Visszafelé, kb. 1 km megtétele után vad dörgéssel és villámlással nyakunkba szakadt az eső, és kisebb-nagyobb intenzitással esett is, amíg vissza nem értünk az autóhoz. A fényképezőgépet szerencsére el tudtam csomagolni úgy, hogy ne folyjon bele a víz (de arra nem voltam felkészülve, hogy esős képeket csináljak, így ennek dokumentálása elmaradt), mi pedig bőrig áztunk. 

A túra összesen 9,5 km lett - kicsit sajnálom, hogy nem lett meg a 10 km, ami a tegnapi és mai adag lett volna. Igazság szerint a 11 km még jobb lett volna, mert pénteken is csak 4 km-t teljesítettem, de kezdtünk fázni az átázott ruháinkban, így hazaautóztunk, bekapcsolva a fűtést.

A másfél kilométer még szerencsére nem vészes lemaradás, de figyelnem kell a következő napokban, nehogy további mínuszokat gyűjtsek...