A tél végén közel 86 kg voltam, ami a 173 cm-es magasságommal 28,6-os testtömeg-indexet jelent. (A Házipatika oldalán számoltam ki, ami figyelembe veszi a nemet és az életkort is.)

Ez bizony már a túlsúlyos kategória! 

Nem is éreztem jól magam a bőrömben, ezért folyamatosan kerestem azt az étrendet, módszert, amit betarthatónak gondoltam. Végül összegyúrva néhány fogyókúrás diétát, a következő szabályokat vezettem be:

Egy teljes nap se telt el a tegnapi utolsó bejegyzésem óta, de olyan sok dolog történt közben, hogy csak kapkodom a fejem :)

A legfontosabb, hogy Nárcisz, aki először csatlakozott a kihíváshoz, kérdezte, hol lehet gyűjteni az adatokat. Erre sajnos nem volt válaszom: nagyon hirtelen indult el ez az egész blog és született meg a kihívás (egy hete még nem is álmodtam róla), de rögtön kaptam is tőle egy jó tippet: hozzak létre eseményt a Facebookon. Az eseményhez lehet csatlakozni, és mindenki feltöltheti az elért eredményeit, a könnyebb megtalálhatóság érdekében a neveket hashtaggel megjelölve.

A Facebook csak max. 2 hetes eseményt enged létrehozni, ezért megszületett az 1000 km-es kihívás - az első 2 hét című esemény. Gyertek, csatlakozzatok, töltsétek fel az eredményeket!

Folyamatosan figyelem, hány követője van a Facebook-oldalnak: most épp 498-at mutat a számláló, ami azt jelenti, hogy egy hét alatt 500-an gondoltátok úgy, hogy érdemes figyelemmel kísérni a próbálkozásaimat a futással, és talán egy kis motivációt is szerezni az életmódváltáshoz. Köszönöm, hogy vagytok! :)

Tegnap sem lazsáltam, megint gyaloglós napom volt. Több dolgot intéztem a városban, de szerencsére a dresszkód engedte, hogy futócipőben menjek, így már napközben összegyűjtöttem pár kilométert.

Este a Ráday utcában borozgattam kedves barátaimmal, innen indultam haza késő este. Séta a Szabadság hídon keresztül, aztán a rakparton az Erzsébet hídig, aztán egy szinttel följebb tovább a Batthyány térig, meg még egy kicsit tovább... A nap mérlege 13,5 km.

Ráadásul 2 jegyet is megspóroltam: 600 Ft kerül a halászlé-alapba.

Reggelre kifogyott az elem a lépésszámlálómból. Elég sokáig bírta, ha jól emlékszem, két éve áprilisban vettem, azóta hordom. Voltak olyan időszakok, amikor messze nem teljesítettem az előirányzott lépésszámot, de most már rendszeresen többet lépek. Szóval mára még be kell ütemeznem egy elemcserét is, mert nem fogom tudni mérni a távolságot.

Most olvastam, hogy ha egy új szokást akarunk bevezetni az életünkbe, akkor kb. 3 hétre van szükségünk - ennyi idő alatt valódi változást lehet elérni.

Vagyis ha 21 napig sikerül minden nap mozogni (még ha nincs is meg a napi 5 km), akkor jó eséllyel sikerül végig is csinálni a 200 napot. 

Szóval semmi lazsálás, gyűjtsük minden nap a kilométereket!

Két dolog is felzaklatott ma délután, a második közben már tudtam, hogy nagyon sokat kell lépnem a lelki békém visszaszerzése érdekében.

A mai program ezért nem futás lett, csak simán felhúztam a kékséget és nekiindultam a környéknek.

Az első kilométer után már egészen jól éreztem magam, a harmadiknál meg már megint kerek volt a világ. Szóval kedves lányok és fiúk: gyalogoljatok, ha valami baj van! Nálam legalábbis bevált! :)

A Facebook oldalon, ahol megosztottam az 1000 kilométeres kihívás bejegyzését, Nárcisz hozzászólásban jelezte, hogy csatlakozik a kihíváshoz!

Nagyon-nagyon örülök neked, Nárcisz!

És nagy szeretettel várom a további csatlakozókat, mert minél többen vagyunk, annál izgalmasabb lesz :)

Update: Éva is velünk tart! Jajdejójajdejó!!! :)

Még egy update: Ildi is csatlakozott hozzánk! Annyira örülök! :)

Az eső még mindig esik, az utcán hömpölyög a víz: bennragadtam a lakásban. Arra készültem pedig, hogy kipróbálom a Városmajorban a futókört, de szerintem meg se találtnám a víz alatt.

Maradt a jól bevált padlószőnyeges szoba... Ha sok ilyen nap lesz még, kitaposok ott magamnak egy saját ösvényt.

Délután egy nagyon kedves gyógytornász lánnyal beszélgettem, többek között a futásról. Ő mondta, hogy figyeljek a fejtartásra: ne magam előtt nézzem az utat, hanem tekintsek 2-3 méterre előre, tartsam egyenesen a fejem - ez jót fog tenni az egyébként ülő életmódhoz szokott gerincemnek.

Így hát ma emelt fővel futottam a szobában 3 km-t.

Amikor megvettem a csodakék futócipőt, még nem volt határozott célom. Volt egy belső kényszer, hogy a sok gyaloglásból váltanom kell egy kicsit gyorsabb tempóra. Kocogásra, aztán futásra is, mert a mozgásigényem megvan, de nincs annyi időm, hogy ezt pusztán gyaloglással kielégítsem.

A sok hazagyaloglás miatt egyre csak szaporodtak a vízhólyagok a lábamon - hamar világossá vált, hogy nem érdemes megspórolni a célnak megfelelő cipőt.

Szombaton aztán megvettem, azóta összebarátkoztunk, már a lakásból is kimerészkedtünk együtt...

Abban biztos voltam, hogy számolni fogom, mekkora távolságot teszek meg az új cipőben, szeretem gyűjteni az adatokat. Oké, számolom, és aztán?

7-kor eldobtam az egeret, mondván, a munka megvár - akkor is, ha holnapi határidős. Dolgozni lehet sötétben, futni viszont inkább világosban szeretnék, szóval nekiindultam.

Nem volt egyszerű. 

Oké, hogy cipőm van, zoknim van, felvettem egy vékony pamutnadrágot meg egy pólót, de elakadtam ott, hogy hova tegyem a telefonom, a kulcsom, meg a vizemet.

Futkároztam a padlószőnyegen még 2 km-t (lépésszámláló szerint, mert máshogy nem tudom mérni). A teszt sikerült, hivatalosan is megállapítom, hogy 5 kilométernyi használat után a cipő még mindig kényelmes, ez pedig azt jelenti, hogy elhagyhatjuk a lakást.

Alig várom, hogy végezzek a mai feladataimmal és kora este elmenjünk kirándulni! A cipőm és én.

Ez a mai mérleg. Ebből két kilométert még délelőtt futottam a lakásban a futócipőben, a többi mászkálás a városban, végül egy hosszabb séta a Nagy Ignác utcai Matula Bistrótól a Moszkva térig.

Imádok átsétálni a Margit-hídon!

Megint megspóroltam egy villamosjegyet, így a halészlé-alapban már 600 Ft van.

Terveim szerint holnap reggel még 2 km-t futkározom a szobában, és ha továbbra is kényelmes a futóciő, akkor kimerészkedem vele a lakáson kívülre is.

Kép forrása: Wikipedia